2009. julius 8. szerda
Fakulnak az emlékek, de reméltem is...nagyon nehéz erröl mar igy utolag beszélni. Jobb is hogy tul vagyunk mindezen a rémalmon és folytathatjuk NYUGODTAN, boldogan csaladi életünk. Születése ota kisért minket ez az egész cisztas historia. A sok MR vizsgalat, izgulas, hogy atüvölti e vagy sem azt a fél orat, meg persze ez elötte valo "lekötözést". Aztan az altatas, az utana valo orditos, nyüglödös ébredés, ami még azzal is parosul, hogy ehgyomorral kell oda menni, ehez hozza tartozik az oras, féloras varakozas egy éhes, nyüglödö gyerekkel a kézben....
Aztan izgulni az eredményeken, reménykedve varni, hatha a ciszta elindult a JO uton és felszivodik végre...eddig soha nem akarta az igazat.
Visszatérek a korhazban töltött napjainkra, vagyis szerdara...
Iszonyu zajos az anyuka mellettem, szerencsére kora reggel elmegy. Egy összecsukhato kempingagy a fekhelye annak aki gyermeke mellett szeretne lenni korhazi tartozkodasa alatt. En természetesen magam mellé vettem fiamat is és igy aludtunk együtt. Szerda nagy napnak bizonyult igy koran reggel, mert délelött veszik ki a fejecskéjéböl kilogo csövet, amin keresztül a felesleges folyadék tavozik. Nagyooon nem volt kellemes neki...mondhatom, szörnyen fajt! Ujrakötözték a sebet, kicsit cicizett és aludt jo hosszasan. Majd felébredt és a mamiék vatrak minket....ujabb cicizés következett, meg egy nagyon erös fajdalomcsillapito, mert latvanyosan gyötrelmes perceket élt at. A gyogyszer hatasa hamar mutatkozott, habar nem a megfelelö modon, David a tejcsi mennyiséget ramhanyta...beteritett vele rendesen. Jeleztem a növérnek, hogy baj van...épp elfoglaltak voltak...most mit tegyek, hat ültem a gyermekemmel legalabb 2 oran at ugy ahogy voltunk, majd jött egy komor fekete növérféleség, aki kioktatott, mert megkértem, hogy lecserélné e az agynemümet, mert piszkos lett az imént..." Asszonyom, nem vagyunk kötelesek csakis a betegeket ellatni, a hozzatartozok maguk teszik rendbe az agyukat, azzal minket ne zavarjanak."- volt a rövid, hüvös valasza...
Oké, és akkor most mit tegyek? Nem fogom a fajdalomtol meggyötört gyerekemet letenni egy fél percre sem, mert üvölteni fog. De mégis megtettem persze csak annyira, hogy gyorsan polot cseréltem magamon. (Mivel ekkora mar nem volt kötés a fején, és nem akartam, hogy a nyilt sebbe barmiféle baci bekerüljön.) Igy aludt el ujra, ülö pozicioban az ölemben. Késöbb par falatot evett is, de nem sokat. Probaltam letenni az agyra aludni, de ugy sirt, hogy az apolonö javasolta menjünk ki a szobabol mashova aludni, mert igy a masik pici baba sem tud elaludni. Beraktak nekünk egy kényelmes felnött betegagyat a "jatszoszobaba"...végre egyedül, végre kényelemben....jol aludtunk aznap éjszaka!
Ez a nap volt a legeslegkeményebb Davidnak. Nagyon szokat sirt, sokat szenvedett...remélem valamennyire enyhiteni tudtam fajdalman.
A fajdalmai ellenére ezen a napon szolalt meg elöször ujra a mütét utan "papa"....és mosolygott is végre...a gyogyszer gyors hatasa utan.
2009. julius 9. csütörtök
Ujabb költözés egy masik szobaba. Nem közlik hogy miért,
én viszont nem érdeklödöm, mert bevallom nagyon örültem,
hogy végre megszabadulunk attol a zajos csaladtol. A masik szobaban sem voltunk egyedül, de egy nagyon aranyos kis fekete lany volt velünk, akinek a gerincét mütötték. Daviddal nagyon megbaratkoztak a végére...
Ezen a napon mar sokkal de sokkal jobban volt. Aznap délben papa bejött hozzank par percre, majd a nagybacsikaja. A déluatni orakban pedig a nagyiék töltöttek huzamosabb idöt velünk.
Reggel a hajat megmostak egy fertötlenitös oldattal. Persze hogy üvöltött....mondtam, köszönöm, legközelebb én csinalom!
Egész délutan jatszott a kisautoival....végre visszakaptuk a mi kis Davidunkat!! A mai viziten a gyerekorvos kijelentette, hogy a hétvégén haza lehet mennünk. Kell még egy postoperativ szkennert csinalni, hogy lassak minden rendben a mütét helyén, de ezt majd holnap!
2009. julius 10. péntek
Ma sok sok stressz volt a picurkamnak. Reggel a gyerekorvos jött megnézi Davidot. Sétaltatta, megvizsgalta. Miutan elfeledhette volna a reggel ért traumat jött egy szemész, aki megvizsgalta, mert kancsalsagot észleltek nala..(ami nincs, remélhetöleg). Délutan miért is ne akkor, amikor a gyerek joizüen durmol, jön az apolonö és mondja mennünk kell a szeknnerre...ujabb siras, nyugtatgatas...hosszas ölelés és puszilgatas...majd alvas.
Este a férjem beszélt a doktorral. Mindent rendben talalnak a mütét helyén! Szuper! Csupa jo hir! Es holnap reggel mehetünk haza! :-))
Jajjjj, de jo!
Korhazi beszamolomat még folytatom...
